Emlékszem gyerekkoromban hallottam néha otthon, halkan, hogy Tito, a láncos kutya. Nem értettem, de még kicsi voltam, nem is érdekelt. Aztán nagyobb lettem és azt tapasztaltam, hogy Jugoszlávia ugyan a nevében szocialista ország, de az útlevelünkben mégsem, mert külön ablakkal, és a nyugati…

A „láncos kutya” hallottam talán egyetlen egyszer a szüleim beszélgetésében, aztán édesapám – aki nem volt a rendszer kegyeltje – csak a szemével intett: nicht vor dem Kind! Nem is értettem, később sokat nem is tanultunk róla, aztán a sors úgy hozta, hogy hosszabb időt töltettem…